Tóth Ágnes
KIS ÉJI SZÖRNY
Éjfél van és félek szörnyen,
közeledik szörnyű szörnyem.
Szótlan, szőrös szívós dúvad,
ki a szőnyeg alá bújhat,
hogy elkapja majd a lábod,
akkor, mikor nem is várod.
Vámpír Vandának az öccse,
hét deci vér esti fröccse.
Ezer hulla nyomja lelkét,
sírhelyeknek bérli telkét.
De ha csókot lehelsz rája,
rögtön kihúny lelke lángja.
S most, hogy már leszállt az este,
tekeregni kezd a teste,
csápja fonódik nyakadra,
jó szorosan rátapadva.
Szívná már az összes véred,
de te naiv azt reméled,
hogy kedvesed bújt oly közel,
s annak a két karja ölel
hevesen a vaksötétben,
s mámorodnak mély ködében
frászt, félelmet dehogy érzel,
csápját lefejted fél kézzel.
Csókot lehelsz rút ajkára,
s ettől hajnal hasadtára
szörnyet hal e szörnyű szörnyünk
Tovább ne is szörnyülködjünk.